Erasmus + II.

„ISZTISEK MENNI EURÓPA”

Július 29.

Nem hittük volna, de megvirradt és az utolsó vacsora után elérkezett az utolsó nap is. Reggel 6 óra 10 perckor végleg elhagytuk a Madama hostelt és a Lodi T.I.B-et.

Kicsit féltünk a hosszú úttól,de végül is pihenés, jó zene, emlékezés, csemegézés a finomabbnál-finomabb szendvicsekig egész jól haladt a csapat Magyarország felé. ÉS LÁSS CSODÁT, délután négy óra felé szinte észrevétlenül átléptük a Magyar határt. Éreztük ez már a mi területünk, a Mi hazánk.

Kicsit el is bóbiskoltak páran, és csak azon kaptuk magunkat, hogy ismerős utcák, és ismerős épületek, és végül a célállomás az iskola.

A pillanat, és a családtagokkal való találkozás igazán ünnepi volt…

ÜDVÖZLET, KÖSZÖNET és HÁLA mindenkinek, aki velünk szurkolt, és gondolt ránk, és nem utolsó sorban, akik nélkül talán soha nem jutottunk volna el ilyen csodás környezetbe…

 

Július 28.

Ezen a napon is korán kellett kelni, hiszen 9 órára jött hozzánk látogatóba az EVOLVO csapata.

Egy másfél órás megbeszélés, amelynek során mindenki összefoglalta, és elmondhatta a személyes véleményét az utazással, szállással és a munkahellyel kapcsolatban.

Ezek után mindenki megkapta a bizonyítványát a három hét munkáról.

Ezek után mindenki a következő nap indulásáról ábrándozott már. Mindenki takarított rendet rakott és bepakolt a bőröndjébe.

Sokan az utolsó pillanatra hagytak bevásárlást, és emlékek begyűjtését. A nap nagy része ezzel telt, némelyek kirándultak, vagy nosztalgiaképpen a munkahelyen tettek egy „tisztelet” látogatást.

Az este folyamán megérkeztek a sofőrjeink. Megbeszéltük a következő nap indulásának a menetét, és hogy mikor kellene indulnunk.

Sokan már nem is tudtak aludni a nagy izgalomtól…

 

Július 27.

Végre elérkezett a várva-várt utolsó munkanap is. Szörnyű, hogy repül az idő. Mintha csak pár napja lennénk itt.

A reggeli szokásos szeánsz alkalmával meg is jegyeztük, hogy bizony kár hogy vége lett az utunknak, sokan szívesen maradnának még ebben a miliőben.

Mindenki indult is a munkahelyére, sajnos nem alakult ez a nap sem zökkenőmentesen, mivel Stefi valami étellel elronthatta a gyomrát, így a nap folyamán Ő hamarabb letette a lantot. A munkahelyen rendesek és készségesek voltak, mondták is az ott dolgozó diákjainknak az utolsó nap aláírják a szükséges munkanaplókat, kitöltik a dokumentumokat, majd menjenek nyugodtan haza.

Sajnos volt egy olyan kozmetikai szalon is ahol a személyes közbenjárásra volt szükség. A tanárnő megnyerő jelenléte és a Tanár Úr útra keltek, hogy az ottani munkanapló és egyéb dokumentumokat aláírassák az ottani tutorokkal. Sajnos valószínűleg a sok munkának köszönhetően, de elküldtek minket, mondván majd holnap kitöltik a papírokat. A tényekbe belenyugodva az EVOLVO központ felé vettük az irányt, hogy tudassuk itt adódtak némely nehezítő körülmények. Szerencsére Priscilla, és Sara segítségével orvosoltuk a problémát!

A napnak lassan a vége felé, a kis csapat bandukolt haza napsütése nyári délutánon. Betértek az IperCoop-ba és egyéb bevásárló komplexumokba, hiszen a nap valójában csak ezután kezdődött.

Korábban ugyanis elhatároztuk, hogy a munkahelyeken dolgozó tutorokat, és az EVOLVO lelkes csapatát meginvitáljuk egy „Utolsó vacsorára”.

A bevásárlások után birtokba vettük a konyhát nagy volt a nyüzsgés, sütés, főzés, készülődés. A munka befejezte után a terítés következett.

Ezek után már csak a vacsora vendégeket vártuk gyertyafény és hangulatos zene mellett.

Sajnos csak kevesen tudtak részt venni a záró eseményen, de a hangulat így is emelkedett volt, és összességében elmondható mindenki szívvel-lélekkel beleadott mindent a siker érdekében.

 

Július 26.

Kétségtelen, de a napjaink meg vannak számlálva. A szokásos reggeli ébredezés után a munkába indultunk. A nap a szokásos módon kezdődött majd kinek, hogy de a nap vége is elérkezett.

A délutáni munkavégzés után a pihenés helyett a városba siettünk, ahol lefektettük a város határait. Minden egyes metró szerelvényen végigmenve az állomásokat feltérképeztük, hogy tudjuk mi merre, meddig és hány méter. Sajnos a város határain túlnyúló metrószerelvényeken nem tudtunk kimenni, mivel nekünk a bérletünk csak a város határáig szól.

El kell ismerni hatalmas egy város, és a három hét kevés minden hely felmérésére.

A tanárnő a természettudomány 3D csodáit látogatta meg, de sajnos fényképek nem készülhettek. Ez így az életünkből most kimaradt, de bízunk benne, hogy nem utoljára jövünk e csodálatos, festői tájra.

 

[Best_Wordpress_Gallery id=”14″ gal_title=”milano2_3″]

Július 25.

Újra hét eleje, de valahogy mégis más megfogalmazást nyert ez a hét. Ez az utolsó, sőt már csak 3 nap van hátra, ami más, mint a többi. Jó a csapat, jó a társaság, kedvesek, segítőkészek az itt élők, de az embereknek így a harmadik hétre már honvágya lett.

A hétfőn nem dolgozó csapat néhány jeles tagjával a nagy meleg miatt úgy döntöttünk ellátogatunk Idroscaloba. Ez a város peremén lévő hatalmas tó, gyönyörű parkosított résszel kialakítva. A nap nagy részét itt töltöttük.

Strand, fürdőzés, fagyizás, barnulás, igazán kellemes kikapcsolódás e napra.

Az este folyamán Dominik hazautazása miatt tartottunk egy kis partit, majd a hétfői megbeszélés keretein belül a kitartásra, a fegyelemre buzdítottuk a csapat tagjait.

Az utolsó papírok kitöltésével bajlódtunk, majd a nap záró akkordjaként elénekeltük Kovács Erzsi Honvágydal című slágerét. Tisztelet az énekesnőnek, aki ilyen maradandó slágereket hagyott ránk…

 

Július 24.

Végre elérkezett a mindenki által annyira várt hétvége és a Kulturális rendezvény. A reggelizés után ismét Mara vezetésével két csapat indult a Természettudományi múzeumba.

A fényképek készítése és a jegyek megvásárlása után, a múzeum különböző részeit látogattuk meg.

Délután szabad foglalkozás volt, de mivel mindenki fáradt volt csak arra maradt energiánk, hogy készítsünk valami hazai vacsorát, majd csöndben elmélkedjünk a világ dolgain.

 

Július 23.

Végre elérkezett a hétvége. Sajnos nem mindenki várja annyira eme napot, hiszen valaki számára, csak a vasárnap és a hétfői nap ad lehetőséget némi városlátogatásra, vagy pihenésre.

Mivel a társaság nagyja nem dolgozott viszonylag nehezen indult a nap. Lassabban készülődött el a csapat.

A finom reggeli után a várost átszelve az AFFORI FN megálló felé vitt utunk. Itt található egy hatalmas piac, ahol sikerült beszerezni egy kis érdekes ajándékot vagy gyümölcsöt.

Utána a csapat szétszéledt, és ki-ki a maga módján próbálta magába szívni a város számos látnivalóját.

Mi kis csapattal, Tanárnő, Tanár Úr, nem utolsósorban Timi a CENTRALE FS felé haladtunk. Ez Milánó egyik nagy és egyben legszebb vasútállomása, ahol a kápráztató látvány mellett, még pár csecse-becsét is sikerült beszerezni az útra.

Miután mindenki hazaért, megmutattuk egymásnak, kinek mit sikerült beszereznie, milyen tapasztalatokat szerzett.

Egy hangulatos zenés vacsora után a Sforza kastélyba mentünk egy kis éjszakai túrára. Az esténk igen emlékezetesre sikeredett, mivel éjszakai járatokkal kellett valahogy hazamenni, a bátrabbak a sétát választották.

 

Július 22.

Reggel igazán semmi különös nem történt, mindenki a megszokott módján készülődött, majd elindultak dolgozni.

A tanárnőék, és aki délután ment dolgozni a délelőtt folyamán mostak. A Havasi tanár Úr pedig a maga megszokott módján nyakába vette a várost és az útja a San Siro stadion irányába vezetett.

A délután szálingózott haza a csapat apraja-nagyja, majd vacsora után egy igen mesébe illő környezetbe juttattuk el magunkat.

A Porta Romana megállónál átszállva a 14 es villamos vonalán jutottunk el egy mesébe illő, igazi velencei környezetbe. Hajók, gondolák, igazi olasz muzsikák. Kicsit elmélkedve, megpihenve visszatértünk a szállásra.

 

Július 21.

A reggeli szokásos korán kelés és eligazítás után mindenki munkába indult. Sajnos egy újabb telefont kellett megereszteni az EVOLVO irányába, mivel Attilánk valószínűleg a nagy meleg hatására, a szívére panaszkodva, jobbnak láttuk ha otthon marad felügyelettel.

A munkahelyén nagy aggodalommal fogadták a hírt, de szerencsére a pihenés után, a következő nap az egészsége újra a régi lett.

Ezen a napon hajnalba elmentem jegyet venni az „utolsó vacsora” című műalkotási remekre. Sajnos csak a délután folyamán kaptunk rá jegyet a nagy érdeklődésre való tekintettel.

Ha az ember Milánóban jár a „Last Supper” megtekintése úgymond kötelező.

Az este folyamán egy maroknyi csapattal a Dóm felé vettük az irányt, de sajnálatunkra, az esti séta hamar véget ért a szúnyoginvázió miatt.

 

Július 20.

Az éjszakai buli után kissé nehezen bár, de sikerült mindenkinek felkelnie, és munkába menni.

Mi a kis vendégünkre vártunk, hiszen ezen a napon jött el köreinkbe Korneli Dominik, iskolánk egyik tanulója.

Becsekkolása után a tanárnő vezetésével felfedező körútra indultak, úti célként a San Siro stadiont megjelölve.

A nap folyamán Ildikó jelezte számunkra, hogy nem érzi jól magát, ezért a munkahelyről hazaküldték.

Délután megünnepeltük Dominik érkezését, miután mindenki hazatért a munkából, majd esti élőzene mellett mindenki élménybeszámolót tartott.

 

Július 19.

A reggeli korán kelés után, a szokásos amerikai kávé, a reggeli útbaigazítás, majd indulás a munkahelyekre.

A diákjaink elirányítása után a Tanárnővel a Duomo felé vettük az irányt. Ma végre bejutottunk a Duomoba. Csodálatos és Monumentális épület. Mindenképpen érdemes meglátogatni ezt a történelmi nevezetességet. A lifttel felmenni a tetejére, egy csodálatos panoráma látképe tárult elénk. A Dóm megtekintése után érdemes meglátogatni a múzeum részét, ahol többek között látni lehetett a dóm kicsinyített mását, ezen felül nagyon sok a Dóm építésével kapcsolatos tárlat tárult a szemünk elé.

A délután hazatérve a diákok által készített képeket gyűjtöttük össze, és rendszereztük.

Az esti vacsora után szobaparty, jó hangulat, zene, tánc hajnalig…

 

[Best_Wordpress_Gallery id=”13″ gal_title=”Miláno2_2″]

Kaland a Doumo mellett! 😊 : Remig elkérte egy utcai zenész gitárját, hogy játszhasson egy számot! Bár a gitárral voltak gondok, de sokkal több embert vonzott be maga köré mint az utcazenész.

 

Július 18.

A reggel a szokásos mederben kezdődött, a társaság apraja nagyja elindult a munkahelyekre. A szombaton dolgozó hölgyek viszont két felé szakadtak. Az egyik fele tanárnő vezetésével Borsófőzeléket készítettek, igazi házias ízek, hmmm. A többiek viszont a kastély felé vették az irányt, ahol a napsütés és a barnulás volt az elsődleges cél.

Az este folyamán közgyűlést tartottunk ,melynek keretein belül Richie Rich, problémáját orvosoltuk. Egy-két arcpirító gondolat után megszeppenve a szobákba siettünk.

 

Július 17.

Az éjszaka folyamán alig bírtunk aludni a nagy izgalomtól. Nagy várakozással vártuk a Kulturális Napot Mara vezetésével. Mara az idegenvezetőnk egy igazi kis királykisasszony.

A kastély körül körbevezetett minket, elmesélte a történetét, majd a kastély különböző szárnyaiba kísértettünk.

A fáradtságtól és éhségtől az irány a Madama hostel felé vezetett. Miután feltöltődtünk új energiával bementünk a Duomóhoz. Mindenki Shoppingolással töltötte az estét, majd a nap záró akkordjaként Remig Művész Úr egy fergeteges gitárestettel kápráztatta el a Duomónál sétálókat, na meg persze minket. Igazán megtisztelő, hogy egy ilyen művész társaságában lehetünk! KÖSZÖNET MŰVÉSZ ÚR! Bűszkék vagyunk rád! Éljenek a Magyarok!

Ezeket után felpörgetve hazafelé…

 

Július 16.

Néhány kozmetikusnak a nap folyamán rendes munkanap volt. Ők keményen helyt álltak a munkahelyeken. A többiek a „bőséges táplálék” bevitele után a bolhapiacra indultunk, oda ahol a többiek laktak az előző turnusba. Élveztük a kavalkádot, mindenki összevásárolt minden „szart”, az ajándékok fele ezáltal meglett.

Utána a csapat 3 felé vált. A csapat egyik fele hazafelé ment, a másik fele a Metropiba kereste a Világbékét. A csapat harmadik fele a LOTTO felé vette az irányt, Milánó egyetlen strandjához. Mindenkinek be kellett szereznie úszósapkát, mert e nélkül nem strandolhattunk. Hawai, Dizsi, napfény, szemüveg. Jó hangulat, Pazar csapat.

Este folyamán a szálló egyéves születésnapját ünnepelte, ingyen sör kíséretében. Az éjszaka Dancing Qquin forever. Mire megpitymallott addigra nyugovóra tértünk.

 

Július 14-15

A reggel folyamán mindenki a szokott módon ébredt, és ki-ki a megadott időben elindult a munkahelyére. Probléma ma már senkinél sem volt. Mindenki beérkezett. A nap várakozással telt. A délután folyamatosan érkeztek haza a munkahelyekről. A nap folyamán telefonok nem érkeztek.

Az este folyamán mindkét napon a Magyar csapat búcsúztatása történt enyhe zaj és alkohol befolyásoltsága alatt.

 

[Best_Wordpress_Gallery id=”11″ gal_title=”Milánó”]

Milánó, Július 13.

A munkahelyeket a nap folyamán mindenki elfoglalta. A délelőtt folyamán a vonattal indulók között volt egy kis fennakadás, de végül Ők is révbe értek.

Ők a nap folyamán már dolgoztak is, és be lettek vezetve a munka világába.

Az este igazán izgalmasnak hatott. A tanárnő vezetésével igazi Magyar finomság készülhetett, ez pedig nem volt más, mint a palacsinta. Örök hála érte.

Ezzel a pompázatos vacsorával fűszerezve este mindenki élménybeszámolót tartott, majd egy két figyelemfelkeltő mondat is elhangzott a meatingen.

A nap záró akkordjaként páran egy kis hangulatos helységbe vonultak, ahol kellemes zene, társaság körében csocsót is birtokba vették.

A nap végén a Silenzio is felcsendült,ami azt tudatta a csapattal takarodó van.

Milánó, Július 12.

A mai nap folyamán a diákjaink a kijelölt Tutorokkal egyetemben a munkahelyekre mentek. Az időjárás szeszélyes volt

Megtörtént a kötelező formalitás, a bemutatkozás. Szerencsére a munkahelyek nagy része erre a napra csak az ismerkedést tartotta elsődleges szempontnak a nap többi részében már új helyek felfedezése is megtörtént.

Délután folyamán újra az EVOLVO központba látogattunk, ahol Sarával és egy kisebb csapattal Mészáros Attila és Somogyi Remig munkahelyét tekinthettük meg. A rövid megbeszélés után a szállás felé vettük az irányt.

Este felé a diákjaink szépen csordogáltak vissza munkahelyekről, és hazaérve élménybeszámolókkal gazdagították a nap eseményeit.

Voltak azonban olyan diákjaink is akik erre a napra is szabadnapot kaptak, számukra az első munkanap csak szerdán kezdődött el.

Az este folyamán kellemes környezetben lágy zene kíséretében hallgattuk az olaszok temperamentumos beszélgetéseit, és folytattuk a kapcsolattartást a Magyar szállóvendégekkel.

Milánó, Július 11.

Nagy izgalommal vártuk a mai napot, így éjszaka jóformán aludni sem bírtunk, mivel ma következett a nagy találkozás az EVOLVO munkatársaival.

Az élén Kocsis András az EVOLVO alapító tagja, tartott nekünk eligazítást. Ezek után Sara angolul tájékoztatott bennünket a munkahelyekről, kiosztotta ki hol fog dolgozni, mire figyeljen milyen kötelezettségei vannak.

A délután folyamán ellátogattunk az EVOLVO központba, bemutatkoztunk a kis Teamnek.

A délután folyamán két lány dolgozni indult Salamon Orsolya és Soós Stefánia személyében. A többi diákunk szabad délutánt kapott.

Milánó, Július 10.

Az éjszaka folyamán sikeresen megérkeztünk a hosszú, göröngyös, de mégis nagy izgalommal várt útra. A szálláson már vártak minket. Felkísértek a szobánkba, kitöltöttük a Madama Hostel befogadó papírjait, majd elfoglaltuk a szállásunkat!

A szállás első osztályú, tiszta rendezett szobák, tágas terek. A nagy meleg miatt a légkondícionáló berendezésnek igazán megörültünk.

Mindenki elfoglalta a helyét, felderítettük a terepet, és górcső alá vettük, hogy kik a Hostel lakói!

Az út porát lecsutakolva bedőltünk az ágyba, és végre alvásra szenderültünk.

A reggel folyamán bőséges svédasztalos reggeli várt bennünket. Majd rövid eligazítás, értékek megfelelő helyen történő elhelyezése, majd go város, és a  Dóm felkeresése. Mindenki kapott egy kis szabad teret, majd kora délután az embert próbáló időben visszasétáltunk a szállás felé, közben ki-ki a maga módján táplálékot vett magához.

Este előmerészkedtünk a barlangunkból, és láss csodát találkoztunk Magyar lakókkal is. Ekkor igazán nagy kő esett le a szívünkről. Felkiáltottunk! Nem vagyunk egyedül! Figyelnek minket!

Az este nagy eseménye egy foci eb, amelyen együtt szurkoltunk.

Budapest, 2016.07.09. 1030

Indulás Milánóba:

Ma délelőtt 14 diák és 2 kísérő tanár elindult meghódítani Itália egyik legszebb városát, Milánót.

A hősök, akiket visszavárunk:

Név   osztály
1. Bangó Ildikó 11.C
2. Csernus László 11.C
3. Dubecz Vanda 11.A
4. Nagy Norbert 11.C
5. Salamon Orsolya 11.A
6. Simonka Virág 11.A
7. Somogyi Remig 11.D
8. Mészáros Attila 11.C
9. Soós Stefánia 11.C
10. Szakács Dominik 11.D
11. Takács Bertold 11.D
12. Tóth Tímea Diána 11.A
13. Truong Qui Quan 11.D
14. Vida Bettina 11.A

 

Kísérő tanárok: Csáki Viktória, Havasi Zsolt.